Kilencvenhárom

Szabadság, Egyenlőség, Testvériség, ezek a béke és a harmónia dogmái. Miért kell ezeket olyan félelmetes köntösbe öltöztetni? Mit akarunk tulajdonképpen? Meg akarjuk hódítani a népeket a világköztársaság számára. Nos, akkor ne rémítsük el őket! Mire való a megfélemlítés? A madarakat se fogják madárijesztővel, még kevésbé a népeket. Nem kell rosszat tennünk, hogy jót tehessünk. Nem azért döntik meg a trónt, hogy vérpadot állítsanak. Halál a királyokra, és éljenek a népek! Verjük le a koronákat, de kíméljük meg az emberek fejét. A forradalom: egyetértés, nem pedig rettegés. A könyörtelen emberek rosszul szolgálják a szelíd eszméket. Nekem a „közkegyelem” az emberi nyelv legszebb szava. Én vért csak olyankor ontok, ha a magamét is kockáztatom. Egyebekben én csak harcolni tudok, én csak katona vagyok. De nem érdemes győzni, ha utána nem lehet kegyelmet gyakorolni. A csatában ellenségei legyünk ellenségeinknek, a győzelem után pedig testvérei